A XIX. század nagy magyar méneseinek leghíresebb terméke a shagya arab, melyet céltudatosan minőségi hátaslónak és az összehasunlíthatatlan magyar könnyűlovasság alapanyagának tenyésztették ki. A modern shagya arab ugyanolyan használható, mint ősei, egyaránt kiváló fogat-, és hátasló. Néhány törzse alkalmas sportlónak is, beleértve a díjugratást.

*Tenyésztés:

A shagya tenyésztésének központja az 1789-ben alapított Bábolnai Ménes. 1816 után Bábolna a tiszta arab telivér, majd fokozatosan egy döntően arab vérhányaddal rendelkező fajta kitenyésztését tűzte ki célul. A fajta kialakulásakor az arab telivér ménekkel fedeztettek spanyol, magyar és angol telivér származású kancákat. A fajta a nevét az alapító ménről, Shagyáról kapta, mely egy fakó színű, az átlagos arabnál magasabb (160 cm), a Kehil/Siglavi törzsből származó ló volt. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából. Utódai ma is élnek Bábolnán, és Európa egyéb méneseiben.

*Jellemző tulajdonságok:

Küllemében és tulajdonságaiban a shagya teljesen arab lóra hasonlít, de a mai modern arabokhoz képest tömegesebb, csontosabb, a mar kifejezettebb, a lapocka dőltebb, a hátulsó vágtagok - melyeket az arab fajtáknál gyakran kifogásolunk - a shagyánál általában helyes felépítésűek.

Hasznosítás: Hátas- és kocsiló.